10 ok, amiért a fiatalok egyre bátortalanabbak

2016. június 14. 10:08 ujnemzedek.hu
A millenniumi generációra azt mondják a felnőttek, hogy gyávák. De miért? És jogosan?

Lexa Michaelides nagy sztár a Quorán. Ez egy olyan oldal, ahol kérdéseket lehet feltenni egymásnak bizonyos témakörökben, illetve válaszolni is lehet rájuk. A közösség aztán szépen lassan elkezdi követni azokat, akiknek a válaszaik alátámasztottak, amivel a többség egyetért. Így lesznek egyesek hamar felkapott bloggerek, újságírók, írók és nagy valószínűséggel ezen az úton jár most Lexa is. A mérnöknek tanuló hölgy már 4,5 millió megtekintésnél jár, ami a válaszait illeti, több ezren követik, most pedig elterjedni látszik a 10 ok, amiért a fiatalok egyre bátortalanabbak című írás, amit az ő válaszaiból állítottak össze. Ő is a millenniumi korosztály része és kissé zavarja, hogy mindenben az Y- és a Z-generáció a hibás. Ebben a cikkben aztán leírja, miért nehéz ehhez a korosztályhoz tartozni. Lássuk!

 

1. A hivatás. Az első és egyik legfontosabb ok, hogy félnek, hogy nem találnak olyan hivatást az egyetem után, amiért elkötelezetten és lelkesen dolgoznának. Én szerencsés vagyok, mert két gyakornoki programban is részt vehettem az egyetemen, ahová járok, így két cégnél is kipróbálhattam magam. Ugyanakkor egyik sem gyújtott tüzet a szívemben. Egyik miatt sem keltem izgatottan reggelente és nem éreztem, hogy egy csodás dolog, aminek a részese vagyok. Évről évre hallok olyan embereket, akik hasonlóan gondolkodtak, aztán egyszer csak azt mondták, hogy a praktikus jobb, mint a szenvedélyes. Én is egy vagyok közülük.

 

2. A tartozások. A legtöbb barátom, aki nagy álmodozó és nem fél kimondani, hogy szeretne egy közepes méretű házat egy kutyával, rögtön hozzáteszi, hogy "...és vállalható mennyiségű tartozást." Nem tehermentességet mondanak, hanem "vállalható mennyiségű tartozást." Sajnos ez a reális most és ez nem a mi hibánk. 

 

3. Elvárások. Egy csomóan arra várunk, hogy a társadalmi elvárások és a politika végre változzanak, de folyamatosan lehurrognak minket, azt mondják, hogy nem értjük azt sem, amit akarunk, és nem vesszük ki a részünket a dolgokból. Mit akartok tőlünk pontosan? Állítsátok fel végre a mércét rendesen, és garantálom, hogy meg fogjuk ugrani.

 

4. Hogy "nincsenek" igazi kapcsolataink. Rengeteg kapcsolatunkról azt mondják az emberek, hogy nem is igazi kapcsolatok, mert nincs fizikai valójuk. Nekem vannak remek barátaim, akikkel sosem találkoztam még személyesen és az emberek úgy néznek rám, mintha egy lennék a League of Legends (e-sport) előtt ülő tinédzserek közül (egyébként azzal sincs semmi baj). Ahogy azt is gondolják, hogy a barátságunk sosem lesz olyan gazdag, mintha első találkozáskor nem a neten, hanem élőben találkoztunk volna. 

 

5.  A gúny. A mi generációnkhoz tartozó árucikkeket állandóan gúnyolják. A szelfit, az állandó internetezést, a Snapchatet, az Instagramot. Mit gondolnak? Hogy ha ezek a dolgok léteztek volna az ő fiatalkorukban, nem ez határozta volna meg minden pillanatukat? Szálljatok le a magas lóról, idősebb barátaim! Mi egy olyan világba születtünk, amit a technológia irányít és elvárás, hogy szinte minden pillanatban kapcsolatba legyünk a barátainkkal, ismerőseinkkel. Azt várják, hogy mindezeket adjuk fel és mindenkivel találkozzunk személyesen? 

 

6. A nyugdíj. A fiatalok aggódnak a nyugdíjuk miatt, a korfák ugyanis azt mutatják, hogy anélkül fizetjük életünk végéig az adókat majd, hogy valaha is viszontlátnánk azt nyugdíjként. 

 

7. Hogy végkimerülésig dolgozni menő. Félve írom ezt le, hiszen nekem is három naptáram van egyszerre tele (egy a magánügyekkel, egy az órarendemmel és egy a munkámhoz). De azt tudni kell, hogy miközben büszke vagyok, mi mindenben számítanak rám a világban, van bennem hatalmas félelem is, hogy ezeket a dolgokat nem fogom tudni maradéktalanul elvégezni. 

 

8. A mentális betegségek. A legtöbb barátom szorong vagy depressziós, de legalábbis volt olyan már az életében, hogy huzamosabb ideig nyomott volt. Aztán, mikor beszélgetünk és végigvesszük, hogy ki milyen kihívásokkal kell megküzdjön és ehhez mennyi támogatást kap másoktól, rájövünk, hogy ez egyáltalán nem is meglepő. Ha végigvesszük az összes többi dolgot is, amitől szomorúak leszünk, akkor már attól is szomorúak leszünk, hogy a szomorúságról beszélünk.

 

9. A nosztalgia. Mi vagyunk azok, akik a technológiai robbanást egészen fiatalon értük meg. A legtöbb korombeli még úgy nőtt fel, hogy a videojátékok nélkül játszott mindig is. Ez most egyszerűen elképzelhetetlen. Majdnem lehetetlen leválasztani az agyam arról a tényről, hogy a gyerekkorunkban még VHS volt, most meg iPad. Igen, mi már technológiai bennszülöttek vagyunk, de az elménk mélyén még ott van valahol ködösen, hogy mindez nem volt mindig így. A dolgok olyan gyorsan változtak meg, míg mi fiatalok voltunk, hogy ezt nem egyszerű kezelni és kellőképp haladni ezzel a fejlődéssel. 

 

10. Egyikünk sem érzi magát felnőttnek, pedig... Pedig legtöbbünk már az. Közülünk nagyon kevesen gondolják azt, hogy fontos tagjai a társadalomnak. Már vehetünk alkoholt, szavazunk, aláírunk papírokat, sőt, még autót is veszünk, de eközben végig úgy élünk, mintha az egész egy játék lenne. Szerintem ez azért van, mert ne merünk igazán felnőni - akkor szembe kellene nézni azzal, hogy nem vagyunk biztosak abban, hogy majd boldogulunk.


Kapcsolódó cikkek