Papp Szabi: Humorérzék kell a sikerhez

2013. november 15. 16:11 HáEsz
"Ahogy egymásra néztünk az Imivel, tudtuk, hogy zenekart fogunk alapítani" - magyarázta az egyik legsikeresebb hazai rock and roll formáció megszületését a Supernem frontembere, Papp Szabi. A 2001-ben alapított zenekar (Papp Szabi, Mózsik Imre, Pulius Tibor és a 2011-ben csatlakozott Kubányi Bálint) azóta a hazai klub-szintér és fesztiválok állandó szereplője lett. 

Mesélnél a középsulis éveidről?

Papp Szabi: Békéscsabán születtem, de Nyíregyházán jártam zenei általános iskolába. Amikor hetedik osztályos voltam, akkor alapítottuk az első rock zenekart. Onnan vezetett az út a gimibe, szintén zenei tagozatra. Volt egy kis összetűzésem az énektanárral, de végül nem tanácsoltak el a suliból.
Nekem már akkor a zenével teltek a mindennapjaim, bátyám indíttatására. Nyíregyházán mindenkinek zenekara volt, egymás koncertjeire jártunk. Alvinnal (az Alvin és Mókusokból) például együtt nőttünk fel.

Szabi szerint a sikerhez elengedhetetlen a humorérzék (Kép: Facebook)

Szerinted lehet és érdemes is suliban tanulni a zenélést?

Papp Szabi: Nyilván ami kell, az a tehetség. Én úgy kerültem zenei suliba, hogy amikor óvodás voltam, jártak ki tanárok felmérni, hogy kik azok, akik zenei pályára mehetnek. Engem tehetségesnek találtak és beszéltek a szüleimmel, akik nagyon örültek.
Na, most egy felsőfokú zenei suliból nyilván komoly zenészek kerülnek ki, akik klasszikus zenével foglalkoznak, engem viszont már nagyon korán beszippantott a rock and roll.

Ha nem zenész lennél, mivel foglalkoznál?

Papp Szabi: Valószínűleg zsaru lennék, vagy filmrendező.

Miért?

Papp Szabi: Nem tudom miért. Valahogy vonz.

Egyenes út vezetett az ismertséghez, vagy azért voltak olyan pillanatok, amikor fel akartátok adni?

Papp Szabi: A Supernem hirtelen felindulásból alakult, de közben mégis előre eltervezett dolog volt. Amikor megismertem a Mózsik Imit, aki dobol a zenekarban, egymásra néztünk és tudtunk, hogy egyszer csinálunk egy rock and roll formációt.

Igazából nyilván nem üzleti vállalkozásból csinál valaki zenekart, hanem szerelemből. A lendület és az őszinteség adja meg később azt, hogy egy zenekarnak sikerül-e áttörnie. Sikerül-e úgy eljutni az emberekhez, hogy lássák, a zenekar szól is valamiről, hogy komolyan vegyenek minket.

Hogy valakinek én vagyok a sztár…ezt a mai napig nem tudom felfogni, nyilván nem is lehet. Pláne Magyarországon, ahol ez azért nagyon kicsiben megy, mert vannak Depeche Mode szintű magasságok, akik tényleg a szuper-szuper sztárok.

"Alvinnal együtt nőttünk fel" (Kép: Facebook)

Mélypontotok nem is volt?

Papp Szabi: De, mindig van. A zenész élet egy merő hullámvölgy. Mélységes depressziók árán jövünk ki belőle (nevet). Én egy olyan ember vagyok, akinek egy jól sikerült próba is erőt tud adni. Amikor egy cél érdekében elkezdünk közösen pulzálni.  Egy jól sikerült koncert szintén. Ezek olyan dolgok, amitől megmozdul a levegő. A zenélés olyan, mint a drog. Ha egyszer elkezded, nehéz abbahagyni.
Gondolom, ezért vannak az öregeknél is a visszatérő koncertek. Ez egy ilyen dolog, ez egy életforma.

Ha három emberi tulajdonságot kellene mondanod a fiataloknak, akik zenekart akarnak alapítani, ami tuti kell a sikerhez, mik lennének azok?

Papp Szabi: Humorérzék. Az a hétköznapok és a csalódások leküzdésére.
Kell egy bizonyos szintű „beleszaromság”, hogy érezze rólad a közönség, hogy te megcsinálod amit akarsz, akárhogy is legyen. "Nem érdekel, csinálom és kész".
A harmadik nagyon fontos, hogy legyen tehetséged és véleményed a világról. Hogy ne csak arról szóljanak a dalok, hogy mindenki érezze jól magát, gyertek táncolni, mert ennél azért mélyebb az élet.


Kapcsolódó cikkek