Hősök: "Ezt álmodtuk meg magunknak"

2013. december 5. 15:01 kopernicus
Melóból buli, buliból meló - zsúfolt éven van túl a Veszprémhez köthető rapformáció. Ám a Hősök tagjai azt vallják: a lemondások ellenére is bőven megéri a zenészlét.

Amikor egészen kicsik voltatok, 10-11 évesek, mik akartatok lenni?

Baranyai ”™Eckü”™ Dániel: - Űrhajós. Egy hónapig építettem a csillagrombolómat a harmadik emeleten egy mosógépből, de végül nem működött.

Ozsváth ”™Mentha”™ Gergely: - Talán tűzoltó. Meg rendőr is, azt hiszem, ezek váltakoztak.

Barcza ”™Brash”™ Sándor: - Én nagy sportember voltam, nyolc évig fociztam és teniszeztem – ha jól emlékszem, konkrétan teniszklasszis akartam lenni.

Akcióban a Hősök (kép: facebook)

A többségeteknek van valamilyen polgári foglalkozása. A zenélés hobbi inkább, vagy afféle mellékállás?

Eckü: - A zenélés nekünk inkább életforma, sokkal több, mint egy hobbi. De igaz a hír, a csapatból Brash és Mentha megtartotta a polgári foglalkozását. Én művelődésszervezőként és újságíróként végeztem, sőt, egy ideig még dolgoztam is a szakmámban, de annyi lett a zenekar körüli teendő, hogy kellett, aki ezzel főállásban foglalkozik – a mindenféle papírmunkák, egyeztetések, naptárösszerakások egész embert igényelnek.

Ezek szerint - bizonyos szempontból - nem is kerültél olyan messzire az eredeti szakmádtól.

Eckü: - Persze, de így a legkényelmesebb. Érted: nem kell mindenféle szószaporítókat felhajtanom ahhoz, hogy megírassam az ilyen-olyan kiajánlókat – ha tudom azt, hogy valahova el kell küldenem ezer karaktert az új lemezről, akkor a saját kútfőmből, a felépítgetett kapcsolati tőkémből megoldom – mert hiszen ezt tanultam, ezzel foglalkoztam évekig.

Barcza ”™Brash”™ Sándor: - Kérlek szépen, én fogtechnikusként dolgozom a zenélés mellett, immár nyolcadik éve. A választás abszolút tudatos volt, meg valahogy első látásra szerelem is – az unokatesóm dolgozik a szakmában, őt lestem sokáig. Aztán felkerültem 5 évre Pestre, ott ellestem a szakma csínját-bínját, és azóta Várpalotán „praktizálok”.

Azért ez elég „nyakkendős” állásnak tűnik a színpadon szövegeléshez képest. Össze lehet ezt a kettőt működőképesen egyeztetni?

Brash: - Elég húzós. Hál istennek nekem egy kicsit rugalmasabb a munkahelyem, mint amit a szakmám sugall – de hát Mentha is megemlíti egy-két szövegében, hogy „Melóból buli, buliból meló”. Volt már olyan, hogy fellépés után a koncertbusz egyenest a munkahelyen dobott ki, ledolgoztuk a napi 7-8 óránkat, és utána visszamentünk rapperbe…

Eckü: - Akárcsak a tegnapi nap.

Brash: - Tényleg, hát pont ez a hét volt ilyen, hogy kedd, szerda, csütörtök, kb. minden napra jutott valami. Tegnap háromra értünk haza, hat órakor keltem, negyed nyolckor már benn voltam. Így megy ez.

Ozsváth ”™Mentha”™ Gergely: - Tényleg kőkemény életforma. De tegyük hozzá, hogy mi akartuk így. Naná, hogy az esetek nyolcvan százalékában ki vagyunk nyúlva, de nem tör le a dolog egyikünket sem. Úgy vagyunk vele, hogy ezt álmodtuk meg magunknak tinédzserként, és igen, vannak nagyon nehéz időszakok, például a nyári hajtás, amikor aztán tényleg vannak húzós hetek, plusz még a meló – én különben a Herendi Porcelánmanufaktúrában dolgozom -, plusz még a család, de azt mondom, hogy a dolog így is bőven megéri.

"Vagány érzés." (kép: Facebook)

Ha jól számoltam, a legsűrűbb nyaratok az az idei, 2013-as volt. Közben pedig ugye arról beszéltek: erre vágytatok tini korotokban. Pontosan hogyan képzeltétek el ezt a fajta ide-oda rángató muzsikuséletet?

Eckü: - Te, idén eddig körülbelül hatvan bulin vagyunk túl – ebben benne vannak a különféle dj-szettek, díjátadók, fesztiválkoncertek, satöbbi. De azt gondolom, turnézni alapvetően tök jó, vagány érzés, de persze, hogy egy csomó lemondással jár. Mi ugye veszprémiek és pétfürdőiek vagyunk, 2001-ben kezdtünk, és azóta azért sikerült kiismerni magunkat a dologban. Lassan minden városban megvan az a biztos pont, legyen az szállás, haverka, bármi, amire számíthat a banda – mondom, a kapcsolati tőke baromi lényeges dolog.

Oké, akkor csak megkérdezem: ahhoz képest, amit az átlag rajongó elképzel, mi a legutálatosabb a turnézásban?

Brash: - A tél.

Eckü: - Jaja, télen neccesebb. Elindulsz: sötét van - hazaérsz: sötét van. Persze, hogy nyűgösebb olyankor az ember.  Nem vállaljuk már magunkat túl: 2009-2010-ben az ünnepek között is mentünk, mint a mérgezett egér. Most inkább kevesebbet toljuk, de azt 110 százalékosan. Koncertezni rettenetesen felemelő dolog, de ott a rengeteg beállás, a holtidők, amikor kezdened kell magaddal valamit, azért, hogy aztán a színpadon a maximális teljesítményt nyújts.

Mentha: - Valójában nem gondoltunk mi bele abba, hogy mondjuk két hétig mindennap koncertünk lesz. Azt akartuk, hogy csináljuk a zenét, azt csináljuk, ami t szeretünk, legyen egy lemezünk, és kész. A többi (a neheze is, az előnye is) jött magától. Nem is tudom, melyik volt az első ilyen nagy turnénk – azt hiszem, a 2010-es Mixtúra. Akkor volt az, hogy nekilódultunk hétfőn, és a következő hétfőig toltuk, busszal vittek minket, a nevünk kinn volt nagyban, na, az hihetetlen jó érzés volt. Állni kell a sarat. Ennyi.

Melyik volt a legnagyobb koncertélményetek?

Brash: - Az MR2 Szimfonik, amikor konkrétan hatvan zenész volt mögöttünk, az felemelő volt. Vagy az MTV Icon, amikor Ákos dalait dolgoztuk fel a Balaton parton, óriási érzés.

Mentha: - Én azért kiemelném a Veszprémi Utcazene Fesztivált: amikor 12 éve ugye nem volt még Hősök, akkor mi, mint helyi lokálpatrióták azért ott pislogtunk, hogy milyen menő lenne majd itthon, a helyieknek játszani. Aztán tessék, az utóbbi három évben sikerült megmutatni magunkat a gyerekkori haverok, a volt tanáraink, a nagypapád, a nagymamád, meg a helyi arcok előtt.

Nehéz volt felnőni Veszprémből Pestig?

Mentha: - Persze. Melós egyik nap 300, másnap meg már 3000 ember előtt játszani. De nagyon megéri.

Tudjátok, miért kérdeztem: van ez a dal, a „Nem kell segítség senkitől” című. Tényleg nem kell segítség senkitől?

Eckü: - Igen, vártam a kérdést, szokták vele szívni a véremet: a lényeg, hogy a dal egy átdolgozás, az Animal Cannibals-nek készült egy ilyen remixlemeze, amin újra kellett gondolni a dalaikat. Ahhoz, hogy mi a kapott nótát le tudjuk jogosítani, új címen kellett a cuccot leadni – így lett abból, hogy „Robbanunk a semmiből” „Nem kell segítség senkitől”. Persze, hogy jó a segítség, naná, hogy kell, de alapvetően „Do it yourself-banda” vagyunk, azt valljuk, hogy nem szabad görcsösen kapaszkodni senkibe. Az egyetlen, kiadó által menedzselt kislemezünk, a 2004-es, négyszámos „Mindörökk锝 úgy született, hogy nyertünk egy tehetségkutatót, de alapvetően nekünk soha sem volt menedzserünk sem például.

Mentha: - Az első lemezeinket konkrétan a zsebpénzünkből raktuk össze: nem vertük el, nem szórakoztuk szét magunkat, hanem beletoltuk a forintokat a bandába – felültünk a vonatra, bevonultunk a stúdióba, és összerántottuk magunknak. Házon belül megoldottuk például az új klipünket, az Enyémet, amit május óta több, mint egymillióan láttak már a Youtube-on: Brash az évek alatt egy nagyon jó kis kameraparkot gyűjtött össze magának, és ő forgatta le az egészet. Az, hogy ez azóta működik, jó példája annak, hogy lehet magadból építkezni, ha figyelsz, és teljes mértékben odateszed magad.


Kapcsolódó cikkek

13 évesen úgy döntött, olimpiai bajnok lesz - 2008-ban sikerült neki. Mindent megnyert, amit egy sportoló kívánhat, érmekkel kibélelt kenusunk, Vajda Attila azonban azt mondja, nem lenne képes végleg letenni az evezőt. A szegedi Kontaktpont iroda megnyitója után többek között arról kérdeztük, a pályaválasztása idején vajon volt-e lehetősége, hogy tájékozódjon a továbbtanulási lehetőségeiről.
olvasd tovább