Három költő, három különböző diákmunka

2015. június 1. 09:20
Taníttatás, fedélzetsikálás, tanítás – vajon melyik három híres magyar költő kamaszkora telt munkával?

A suliban unalomig darált helyszínek és dátumok maradnak meg leginkább a költők életéből. Azonban a hétköznapjaik sokszor voltak kemények, és két rímpár között bizony meg kellett dolgozniuk a betevő falatért. Ha valaki azt hiszi, hogy az árufeltöltés kemény dió, akkor csekkolja ezt a három költőt:

 

Vörösmarty Mihály

17 évesen, 1817 nyarán meghalt az apja. Halála az egész család hanyatlását vonta maga után; az özvegy édesanya ugyan tovább gazdálkodott, de évről-évre szegényebb lett, s a gyermekeknek korán meg kellett küzdeniük az élettel. Alig öt év alatt mindenüket el kellett adniuk és így az özvegy nem neveltethette tovább gyermekeit, sőt maga is a nyomorral küzdött. Nem túl szerencsés kamaszkor.

 

1817 novemberében, tehát még mindig 17 évesen a Perczel családhoz került nevelőnek, ahol három fiúval kellett foglalkoznia. Nyolc évig volt nevelő, ráadásul ez idő alatt elvégzett egy bölcsészkart is. A meló meg a tanulás mellett a csajozásra is próbált volna koncentrálni, ugyanis eeménytelenül beleszeretett Perczel Adélba (Etelkába).

 

Arany János

Arany sem verné dühében az öklével az asztalt, amiért nem kapott iPhone-t karácsonyra. Petőfi barátja ifjúkorában, szalontai iskolaéveinek végén, hogy szülei anyagi helyzetén könnyítsen, a tanulás mellett tanított is, és az iskolában lakott. 

 

 

16 éves volt, amikor 1833-ban a költészeti osztályba lépett, de reményei nem váltak valóra és pénze kevés volt, egy évvel később mai szóval élve halasztott egy évet, és ideiglenes tanítónak állt, hogy egy kis pénzt szerezzen tanulmányai folytatására. Amikor nem dolgozott, akkor a könyvtárakat bújta, és németül, franciául és latinul tanult önszorgalomból. Persze lehet, hogy ha akkor lett volna Facebook, akkor végig azon pörög és sosem nyit ki egy latin könyvet sem, de hát nem volt. Később családi tragédiák miatt átmenetileg felhagyott a költészettel, majd jegyző lett.

 

 


József Attila

 

Iszonyatosan nehéz gyerekkora volt, édesanyja rengeteget dolgozott. 

 

 

15 évesen 1920 nyarán hajósinasként dolgozott az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevű vontatógőzösein, kotróhajóin, ezek Budapest közelében tartózkodtak. Feladata a fedélzet sikálásából, ruhák mosásából és más nehéz fizikai munkákból állt.


Kapcsolódó cikkek