A haverság és a rock&roll – itt a film, ami megmutatja, mi van a hajrázás mögött

2016. május 13. 05:37 ujnemzedek.hu
Ha vágod, hogy ki a Három Rohadék Rockcsempész, akkor ez tutira a te filmed.

Ha pedig nem, akkor azért nézd meg, mert épp itt az ideje, hogy megismerd a Tankcsapdát, illetve azt, hogy hogy is élnek ők két színpadra lépés között. A film rendezőjével, Lévai Balázzsal a bemutató után egy nappal forgatásról, a legdurvább szitukról és arról is dumáltunk, milyen az, amikor valaki egy 26 éve futó rockzenekarba jár be naponta melózni.

 

 

Hogy sikerült a bemutató?

- Az ember ilyenkor nagyon izgul – hosszú ideig készült ez a film, nehéz kívülről látni és megítélni a végeredményt, épp ezért izgalmas pillanat, amikor te is a beülsz a közönség közé. Szerencsére nagyon jól fogadták, szerették, sokat nevettek rajta, sőt az egyik poénnál nyílt szini taps volt. Ilyet se éltem még meg. Ez egy klasszikus rockturné-film, sok apró mozaikból áll össze egy kép, vagyis az, hogy milyen egy menő zenekar élete. Hol vicces, hol izgalmas, hol konfliktusos, de leginkább nagyon megterhelő.

 

Mennyi ideig forgattátok A három rohadék rockcsempész-t?

- …azt hozzá kell tennem gyorsan, hogy a címet nem én adtam, a Tankcsapda ötlete volt, egészen pontosan ez A zene beterít című számuk egyik sora – ezen kicsit vitatkoztunk, de aztán beadtam a derekam. De a kérdésre a válasz: időben egy kicsit el vagyunk csúszva, mi ugyanis a 2014-es turnéjukon követtük végig a srácokat, 38-40 napot forgattunk velünk, nagyon-nagyon vegyes technikával, ami éppen rendelkezésre állt. Van például olyan jelenet, amit a telefonommal vettem fel, volt, amikor csak GoPro-kkal tudtunk forgatni, de az esetek többségében egy mini stáb ott volt velük.

 

A válasz nyilván az, hogy mindenkinek, de mégis, kinek készült a film, kinek szántátok: a tőrőlmetszett rajongóknak, vagy bárki meglesheti, akinek kedve szottyan egy rocker-roadmovie-ra?

-  Az volt az elsődleges cél, hogy nagyon különböző helyzetekben lássuk a zenekart, illetve, hogy olyan helyzetekben IS lássuk, amikben sem őket, sem másokat nemigen láthattunk eddig. Mondok egy példát: szponzortárgyalás. Mit beszél meg ilyenkor egy együttes? Hogy tárgyal a szponzorával? Miről beszélnek? Hogy néz ki ez a szituáció? Vagy egy másik: hogy dönti el egy banda, hogy melyik fesztiválra megy el, és melyik felkérésre mond nemet? Ezeket a kérdéseket sorolni lehetne, plusz próbáltam őket belevinni minél több olyasn helyzetbe, ami talán tőlük egy kicsit idegen. Kivittem őket a vízilabda Eb-re vagy Szabadkán egy zeneiskolába gyerekek közé – arra törekedtünk tehát, hogy minél többféle szituáció legyen, ne csak a szokásos rock klisék, amikben látjuk a főhősöket.
 

 

 

 

Ha már szituk és helyzetek: melyik volt a legdurvább ezek közül, amin még te is meglepődtél?

- Hála istennek nagyon-nagyon sok olyan momentum van a filmben, aminek a forgatása során magam is baromi jól szórakoztam – az egyik például, amikor egy párról kiderül, hogy ők bizony Sopronban, a Volt fesztiválon, egy Tankcsapda koncerten ismerkedtek meg, és három évvel később az esküvőjüket is azon a napon tartották, este pedig kis levezetésként eljöttek Tankcsapdára bulizni. Ilyesmibe a hétköznapok során nemigen futsz bele, nem tudod, hogy mi mindent jelent és jelenthet embereknek egy zenekar, mennyire kötődnek hozzájuk a rajongók. De van a filmben egy rakás olyan dolog is, amibe nem biztos, hogy más bandák megengedtek volna – mondjuk meglesni az ébredést egy nagyon durva szombathelyi éjszaka után, amikor tényleg keményen ment a bulizás. Ez egyrészt fergetegesen vicces, itt valóban tényleg fetrengett a közönség a másnapos fejektől, másrészről viszont lejön, hogy szó sem volt itt valami mítoszépítésről a részünkről. Arra voltunk kíváncsiak, milyen egy menő rockzenekar élete belülről, ez is hozzátartozott. A Tancsapda dicséretére legyen mondva, még azt a részt sem akarták kivágatni a filmből, amikor a Lukács Laci gyakorlatilag leesik az ágyról, annyira nincs még magánál.

 

 

Beleszóltak különben a Laciék, hogy mi lehet benne a kész verzióban, mit szeretnének látni, és mi az a rész, ami inkább a kukában landoljon?

-Ez egy bizalmi játék. Amikor felkértek erre a melóra, abban már benne volt, hogy megbíznak bennem, tudják, nem az a célom botrányokra vadászni – éppen ezért sem instrukciót, sem kérést nem kaptam a zenekartól. Ez nem jelentett problémát, ami viszont igazi nehézség volt, az az elképesztő mennyiségű nyersanyag. Tényleg, kb. negyven napot forgattunk – ezt szorozd be napi két-három órával, és akkor kijön körülbelül 100 órányi forgatott anyag, amiből végül össze kellett raknunk egy 105 perces filmet. Ebben nyilván volt egy rakás ismétlődő dolog is, hiszen ez egy zakatoló gyár – utazás, koncert, hangbeállás, koncert előtti bemelegítés, utána buli, buli utáni levezetés… tehát nagyon sok minden ugyanaz a Tankcsapda életében is, de én próbáltam ezt az ismétlődést is bemutatni, derüljön csak ki, hogy mekkora fizikai igénybevételt jelent ez a pálya, van egy kőkemény meló része is a showbiznisznek. Ezekkel kellett egyensúlyoznom, hogy egyensúlyban maradjanak a különböző részek.

 

 

A gyár kifejezést használtad – mint munkahely, hogy működik a Tankcsapda?  

- Sokan csesztetik őket, hogy ez egy vállalat. Ennek a kifejezésnek szerintem van némi (nyilván) negatív csengése, de van egy pozitív oldala is – ez esetben az, hogy mindent annak rendelnek alá, hogy a produkció a lehető legjobb legyen. Ezért nyilván kell egyfajta vállaltszerű felépítés, de ebben rengeteg munka van. Van egy 5-6 tagú szűk stáb, akik csak alájuk dolgoznak, de mivel a feladatok elosztása tökéletesen klappol, a dolog szépen működik. Ezen túl persze vannak ilyen-olyan viszonyrendszerek, naná, hogy Laci a főnök, hiszen ő az alapító tag, de itt messze nem diktatúráról van szó: ez három, egyenrangú ember bandája, ami nem működhetne barátság vagy kémia nélkül. Olyan „vállalatról” beszélünk tehát, ami azért több, mint egy munkahely, mert a haverság és a rock&roll is összeköti a munkatársakat. És akkor arról még szó sem esett, hogy ez az egész mit sem jelentene, ha nem lennének a dalok: az utolsó lemezük, az Urai vagyunk a helyzetnek iszonyúan sikeres, ami azt mutatja, hogy ez a mostani felállás nagyon produktív és működőképes.

 

 

Megvolt tehát a Tankcsapda-film – mi a következő terved?

- Ha a magyar zenei palettának akad két végpontja, akkor a Tankcsapda az egyik, és a WellHello a másik: a lányom piszkált azzal, hogy miért csak a saját generációm zenekaraival foglalkozom, miért nem próbálok mással is. És tavaly láttam először a WellHello-t a Volt fesztiválon, délután hatkor 35 fokban elképesztő tömeg előtt játszani. Rettentő jól működött az egész produkció, és akkor döntöttem el, hogy producerként megkeresem őket egy ötlettel. Nagy fába vágtuk a fejszénket, egy zenés játékfilmet fogunk készíteni, ami hat különböző kis epizódból áll össze és az egészet a WellHello zenéje köti össze. Ezzel jövünk ki, ha minden jól megy, október közepén.


Kapcsolódó cikkek