Komótos kajálás: nem csak ezt jelenti a Slow Food

2014. március 24. 13:53 kopernicus
A mezőgazdasági termeléstől, a regionális termékek védelmén át egészen a gasztronómiai tudományokig: ennyi mindent magába foglal a nagyjából magyaríthatatlan Slow Food-mozgalom tevékenysége. Azért megpróbáljuk körülírni, miről van szó.

Persze a szóösszetétel lefordítható: lassú evés, komótos étkezés, azonban ezzel nem jutunk közelebb a dolog velejéig – pont azért, mert olyan sok mindennel hozható kapcsolatba. Mint annyi minden másnál, a lényeg itt is a dolog ízében rejlik: vagyis abban, hogy a mozgalom követői megpróbálják a jófajta házikosztot, az itthonit előnyben részesíteni a külföldi ételek, illetve (s talán legfőképp) a gyorskajáldák térnyerésével szemben.A mozgalom maga 1986-ban indult útjára Olaszországban, pont az egyik leghíresebb gyorsétteremlánc római megjelenésére adott csattanós válasz gyanánt – épp ezért nem véletlen a névválasztás sem (vesd össze ugye a „fast-fooddal”).

Csak nyugisan. (kép: Pinterest)

Az alapító és a konvívium

Carlo Petrini maga sem piskóta, már a mozgalom létrehozása előtt is késsel-villával állt ki a hazai koszt mellett, sőt, 2004-ben még tudományos akadémiát is alapított a Gasztronómiai Tudományok kutatásának céljából.  Az általa elindított Slow Food jelenleg világszerte közel 100 000 tagot számlál, ami több mint 800 helyi csoportban, ún. „konvíviumban” szerveződik. A konvíviumok a Slow Food mozgalom „sejtjei”, szakmai-baráti körei: ők azok, akik „betámadják” a mindennapjainkat a neten, akik kapcsolatban vannak a termelőktől kezdve a szakácsokig mindenkivel, aki csak a kajánk közelébe kerül. Ők veszik fel a harcot azokkal a szájszomorítókkal, akik nem átallnak mocskos csizmában taposni bele a gasztronómiába egyenest. Nem kevesebbről, mint tőrőlmetszett gasztropartizánokról beszélünk tehát, akik a harcokat követő kényelmes ebéd után nem szégyellnek szundizni kicsit.

A Komótos Kajálás itthon
Újra kell teremteni a minőség, az élvezetesség, a megbízhatóság nimbuszát – olvasható a slowfoodhungary.hu-n - Nem is véletlen, hogy idehaza a mangalica, a ritka erdei termékek, a szilvalekvár, az alföldi (pusztai) ételkülönlegességek, a ritka borok, a szürke marha, a hagyományos "kézműves" élelmiszertermékek érintettjei reagáltak elsőként az új, a kifelé nyitást segítő, az ismertséget növelő új lehetőségekre.
Ha érdekel a hazai mozgalom, netán csatlakoznál, keresd őket a fenti weboldalon, vagy akár a Facebookon is!

Az vagy, amit...

A mozgalom lényegében lefedi a teljes „étkultúrát”: ha leegyszerűsítjük, akkor az, amivel édesanyád szekált annak idején – miszerint rágd meg rendesen, ne habzsolj – itt, a slow food-ban összpontosul. Már az, hogy Élvezd az evést. A slow food lényege, hogy az étkezés ne csupán táplálkozás, a raktárak feltöltése, hanem egyfajta szeánsz legyen. Ételjóga, kajaünnep. Az, hogy ne tudd le az ebédet egy bikaburgerrel valami sarki gyorsban, hanem add meg a módját: ismerkedj, tanulj, úgy egyél, hogy értsd az ízeket. Tudd, honnan van, hogyan lett, mikor készült, hogy került a tányérodra. Az vagy, amit megeszel – hogy ez mennyire igaz, csak egy igazi slow foodista tudja megmondani.


Kapcsolódó cikkek

Tőlünk nyugatra annyira mindennapos a pop-up konyhakultúra,hogy a Telegraph újságírója egyenesen a régivágású éttermek haláláról írtmeglehetősen gyászos hangulatú cikket. A folyton újra éhes „foodie-kat” azonbanez mit sem zavarja: Londonban és Berlinben most ez a menő. De miről is van szóvalójában?
olvasd tovább