Hihetetlen, de megtörtént - ezeket a hoaxokat te is benyelted volna

2015. szeptember 30. 16:12
Újra megdöbbentő bizonyítékok bukkannak fel arról, hogy az emberi butaság nem ismer határokat.

Világok harca

Az egyik leghíresebb csibészséget (és ezzel együtt az első „médiahekket”) nem kisebb név, mint maga Orson Welles, a híres filmrendező követte el 1938-ban. Nem tudni, mennyire gondolta komolyan, hogy H.G. Wells sci-fi regényét, a Világok Harcát valódi híradásként adaptálja rádiójátékká, de tény, hogy Amerikán Mr. Wells jóvoltából úrrá lett a pánik. Az emberek azt gondolták, a rádióból közvetített híradás igaz, és a marslakók tényleg megszállták a Földet, ezért ezrek fogták menekülőre. Komoly sajtómeló volt később helyretenni a dolgokat.

 

 

 

Az ember, aki eladta az Eiffel-tornyot

Jó, ez nem feltétlenül hoax, de olyan átverés, amelyről nem lehet nem megemlékezni. Victor Lustig 1890-ben született Csehországban, és harminc éves korára már komoly karriert tudhatott maga mögött, mint szemfényvesztő, hazárdjátékos, és váltóhamisító. A legnagyobb balhéját mégis Párizsban hozta össze – 1925-ben gondolt egy merészet, és eladta az Eiffel-tornyot. A vakmerő terv alapját egy helyi újságban olvasott cikk adta, melynek írója arról panaszkodott, az 1889. évi világkiállításra épített Eiffel-torony mekkora fenntartási költségeket emészt fel. Lustig gondolt egy merészet: minisztériumi névjegykártyát és pecsétes papírokat hamisított, és egy elegáns szállodába invitálta a város megbecsült (és kőgazdag) kereskedőit. Majd előadta jövetele célját: az állam úgy döntött, a tornyot ócskavasként értékesíti.

 


Nem vicc - Victor megcsinálta. (kép: Wikipedia)

 

A „balek” végül egy André Poisson nevű vasas lett, aki némi alkudozás után megvette a város talán leghíresebb műemlékét. Victor ráadásul volt annyira arcátlan, hogy a vételáron felül még némi csúszópénzt is „elfogadott” a közbenjárásért, majd a zsákmány kézhezvétele után diszkréten távozott a városból – Poisson pedig, mire rájött, mibe keveredett, még ahhoz is szégyellte magát, hogy a rendőrséget értesítse.

 

 

A léggömb-kölök

Lustigot persze utolérte a végzete – 1930-ban korábbi munkássága miatt került az amerikai rendőrök keze közé. De szintén börtönt (és komoly pénzbüntetést) ért a Heene-család vicce is, alig pár évvel ezelőtt. Richard és Mayumi Heene-ről sok minden elmondható, de hogy felelős szülők lennének, talán nem: azzal hívták fel ugyanis a colorado-i rendőrséget, hogy hatéves kisfiúkat – aki a beszédes nevű „Falcon” névre hallgatott – elragadta magával egy lufi.

 


Bünti lesz a vége! (kép: Pinterest)

 

A rend éber őrei az egész államon át követték a ballont, és igyekeztek lerángatni szegény kissrácot az égből. Komolyan nem a vicc miatt mondjuk, de hamar szárnyra kapott a történet - egy egész ország szorított a fiúért. Azonban, amikor a léggömb végül földet ért, Falconnak nyoma sem volt - nem is lehetett, merthogy otthon bujkált a garázsban. A jópofa tréfából így lett a fentebb emlegetett pofára esés.

 

 

Sir John Herschel telepel

És azt vágjátok, hogy a Holdon már 1835-ben is ÉLTEK? Nem elég, hogy éltek, de fejlett civilizációt alakítottak ki... ööö... valamik. Hogy pontosan kik lakják a Föld bolygó legközelebbi spanját, azt a New York Times egy hat részes cikksorozatban hozta le, melynek szerzője a kor legismertebb csillagásza, Sir Herschel volt. A dolog hatását körülbelül úgy kell elképzelni, mintha a NASA a minapi vizes bejelentés helyett azzal állt volna elő, hogy helyi őslakókat fedeztek fel, akik sztepptánccal kommunikálnak - vagyis a bejelentés után nagyjából mindenki megette az egészet. 

 


Nyilván Te is hinnél neki. Olyan megnyerő ábrázata van. (kép: Wikipedia)

 

Hitler naplója

Oké, Sir Herschel szimpla futóbolond volt, ellenben a stuttgarti Konrad Fischer, na, hát őt talán joggal nevezhetjük a pofátlanok pofátlanjának, aki még az eiffeles Lustigon is túltett. Ez a kis kópé a 80-as években azzal zaklatta a Stern magazin újságíróját, hogy ő bizony megtalálta Adolf Hitler eredeti naplóját, méghozzá egy titkos iratokat szállító repülő roncsai között. Nos, tény, hogy napló, az volt, több is, annyi sántított a sztoriban csak, hogy ezeket mind maga Fischer hamisította - olyan ügyesen, hogy az egész világ mellett még Hugh Trevor-Ropert világhírű "Hitler-kutatót" is sikerült elsőre átvágnia a palánkon. Másodikra már persze ő is óvatosabb volt, úgyhogy amikor az anyagot a német levéltár végül simán baromságnak titulálta, a Stern kénytelen volt a szenzáció helyett egy bitang nagy bukást elkönyvelni. Egy olyan jó 19 millió márkásat.

 

 

A Piltdowni Ember és Cardiff-i Óriás

Mit kapunk, ha egy orángután álkapcsát egy ember koponyájával mixeljük? Hát az egyedfejlődés hiányzó láncszemét. Legalábbis Charles Dawson úgy okoskodott, hogy ezt mindenki megeszi majd - nem is tippelt rosszul. Négy évtizeden keresztül a tudományos világ abban a hitben élt, hogy az amatőr régész által 1912-ben a Piltdown mellett talált koponya végre egy csomó kérdésre ad választ, aztán persze kiderült, hogy csupáncsak arra, mennyire könnyű átverni minket. 

 


Mindeközben Cardiffban. (kép: mult-kor.hu)

 

Hasonló módon keresett egy rakás pénzt William Newell Cardiff városában élő farmer is: amikor a két általa felbérelt munkás kútásás közben egy rejtélyes kőalakra bukkant, nem volt rest azonnal sátort emeltetni a "sírhely" fölé, és belépőért mutogatni a bibliai látványosságot. Amikor aztán megunta a dolgot, egy bankárnak passzolta el a komoly tudományos körökben már a kezdetektől vásári bóvlinak titulált leletet - majd szépen bevallotta, hogy akkora átverés az egész, hogy csak na. Szinte látjuk magunk előtt a vigyorát, miközben mondja. 


Kapcsolódó cikkek