Lex Pokémonus – túlvilági lények a régi kódexekben

2015. augusztus 6. 08:32 ujnemzedek.hu
Mert ilyen állatok nincsenek, vagy ha voltak, nem hisszük el. Jönnek az oroszlánfejű halak, meg a griffek.

Ha csak a rajzokból indulnánk ki, könnyen hihetnénk azt, hogy a középkor még sokkal parább időszak lehetett az emberiség történelmében,  mint ahogy az a törikönyvekből kiderült, mert azon túl, hogy ha épp nem valami járvány tizedelte a lakosságot, vagy valamilyen háborúban döntögették ki egymás belét a katonák, akkor ott voltak azok a szárnyas-szarvas állatok, amik a különböző szövegek illusztrációjakét jelennek meg a korabeli könyvekben.  Mondjuk abban hasonlítanak az ember-és állatábrázolások, hogy semelyiken sem mosolyog senki. Középkor™.

 

 

Mondjuk az intenzív belezést valószínűleg tényleg nem élvezte senki sem. 

 

 

De maradjunk az állatoknál, a horgonnyal pecázó legénység elfogott egy oroszlánfejű zöld halat, mindannyian elképesztő pókerarccal átélve a nagy pillanatot. 

 

 

 

Ismeretlen állatok szájból ismeretlen állatok bújnak elő, vagy éppen teszi bele őket az ember, akinek egy kupac khm van a feje tetején. 

 

 

 

De hát a sárkánynak a farka benne van a saját fülében, miközben a jámbor szerzetes A Brehm-lexikon segítségével próbálja rendszertanilag besorolni szegényt. 

 

 

 

Nem merünk tippelni sem, hogy ez mi akar lenni, mindenesetre pont olyan feje van, mintha valaki a szeme láttára pisilt volna bele a tóba, ahol addig fürdött. 

 

 

 

Szamár? Szamár, te vagy az? 

 

 

 

A griff-tacskó király három kígyóval. Átlagos szombat délután az uradalmi állatmenhelyen. 

 

 

 

A két végtaggal rendelkező szemölködös sárkány egy sebből vérzik, de több irányba, miközben önmagát fogyasztja el. Ez mondjuk megindokolja, hogy már miért nincsenek ilyen állatok. 

 

 

(Forrás: Buzzfeed)


Kapcsolódó cikkek