Egy túsztárgyaló szerint ezekre kell odafigyelni egy találkozón

2016. május 3. 13:50 ujnemzedek.hu
Ha tárgyalnunk kell, interjúzunk, akkor is kapóra jöhetnek a szakember tippjei.

Richard Mullender harminc évig dolgozott rendőrként, és ebből jópár évet lehúzott túsztárgyalóként is – megjárta a Közel-Keleti hadszíntereket, úgyhogy nem a levegőbe beszél, amikor azt mondja, hogy sokszor múlt emberélet egy beszélgetésen. Beszélt már le öngyilkosságra készülő embert arról, hogy leugorjon egy hídról, és felfegyverzett túszejtőt arról, hogy végezzen a túszával. Szerinte a szavakon múlik minden.

 

„Úgy érzem, hogy…”

Mullender szerint a legjobb a taktika kérdezés esetén az, ha úgy tálaljuk a kérdést, hogy azzal nem tűnünk agresszívnak. Például amikor egy bűnözőt hallgat ki valaki, eredményesebb, ha nem azt vágja hozzá, hogy „Miért csinálta ezt?”, hanem „Úgy érzem, hogy azért tette, mert” – ez az egyszer kis trükk segíthet abban, hogy a másik elkezdjen beszélni, anélkül, hogy letámadva érezné magát. Egy egyszerű megbeszélésen is sokat jelenthet, ha nem haragítjuk magunkra fölöslegesen a tárgyalópartnert.

 

 

Testbeszéd

Rengeteg múlik azon, hogy ülünk – ez már a szóbeli érettséginél is sokat számít. Ha görnyedünk, nem merünk felnézni, akkor üvölt rólunk, hogy gond van, anélkül, hogy kinyitnánk a szánkat. Mullender azt javasolja, hogy mindig úgy üljünk le, hogy ne pont szemben legyünk a tárgyalópartnerrel, hanem kicsit féloldalasan. Hajoljunk enyhén felé, de hagyjunk teret. Azzal, hogy a szék nem pont szemben van vele, elkerülhetjük azt, hogy úgy érezze, folyamatosan fenn kell tartania a szemkontaktust.

 


Kapcsolódó cikkek