Mit jelent nekem a szerepjáték

19/07/09 kedd
ujnemzedek.hu
Az Új nemzedék Központ közösségi terei színes programjaival mindig várják a lelkes fiatalokat, akik valami újra, valami szórakoztatóra vágynak. Az egyik ilyen lehetőség a szerepjátékozás, amely egy kedves olvasónkat, Magyar Dánielt annyira megindította, hogy úgy érezte, meg kell osztania érzéseit másokkal is, hogy érezzék ugyanazt az örömöt, amit ő is átél nap mint nap. A következő sorokban az ő „vallomását” olvashatjátok

Amikor először hallottam a szerepjátékról, még nem értettem, nem tudtam mi is valójában. Akik ismernek, tudhatják nem mindig voltam olyan, mint most. Régebben mindig magamba fordultam, úgy éreztem az élet gonosz és mindenki ellenem van. Féltem az újtól, féltem attól, hogy kinevetnek és kinéznek a tömegből. Amikor úgy éreztem, nincs tovább kaptam egy löketet s ezt a löketet értsétek szó szerint.

A mai napig emlékszem a napra, amikor az OSZAKE rendezvényen egy ismerősöm baráti társaságába csöppenve megismerkedtem a szerepjátékkal. Én csak álltam az ajtóban és néztem, de nem értettem. Pár perccel később mögém ált egy hölgy, elkezdett beszélni hozzám és noszogatott, hogy próbáljam ki. Végül meggyőzött arról, hogy belépjek és csatlakozzak életem első játékához.

Amikor leültem és a kalandmester rám pillantot elbizonytalanodtam. Kérdések hosszú sora ment végig a fejemben.

Amint a gátlásokat leküzdöttem, úgy éreztem valami elkezdett újra dobogni, úgy éreztem újra élek.

Kicsit hamar vége lett, de elég erőt adott ahoz, hogy elmenjek, az akkor még az Adyban tartott klubba. Amikor beértünk az iskolába megálltunk a terem ajtó előtt és éreztem, hogy szúr a mellkasom. Megint a kérdések, a gondolatok. Amikor 10 perc tanácskozás után kinyitottuk láttuk, hogy 3-4 ember már bent ül.

Amint elkezdtük megismerni őket rájöttem, hogy valami nem stimmel. Mintha már régóta nem lett volna ilyenben részem.

Nem értettem semmit, leginkább, hogy miért vagyok ott, de az az érzés megfogott, és újra menni akartam.

Jól tettem. Akkor még Dobran team néven futott. Idővel megismertük a csapat tagjait, és úgy éreztem tartozom valahová.

Amikor játszottam mindig felszabadultam. A feladványok hosszú sora, amiket meg kellett oldani mindig új élményt adtak. A több különböző tag és személyiség meg önmagában elkápráztatott. Nemsokkal később sor került az első táboromra és ez volt az, ami igazán meghatározó volt számomra.

Új emberekkel találkoztam és új élményeket szereztem. Az eddigi énem teljesen ellöktem. Az eddigi űrt betöltötte egy olyan nagy önbizalom, amit senki nem vehet el tőlem. Lassan a klub, ahol játszottunk átalakult. Kíváncsiságom töretlen és jobban megnyílok az emberek felé. Szeretem csinálni és úgy érzem az emberek támogatnak, és jó érzés számomra, ha mást támogathatok.

Azt mondták mindig, hogy ez egy hobbi, de számomra ez több.

Ez egy szenvedély, amely magával ragadott.

Lehet furán fog hangzani ez a mondat, de a hamvak, amikből felkeltem és azok kik mellettem voltak újra formáltak, mint a főnix madár, aki mindig újraéled.